"Egyszer olyan jó lenne majd egy-két gyereket..majd egyszer..." "Én tényleg szeretnék már gyereket, csak...tudod..izé..." "A helyzet a következő..."

Kifogások. Halogatások. Mondva csinált és kreált indokok. Még fiatal vagyok. Még nem vagyok elég idős, még nincs elég pénzem, még blablabla.

Nekem is kellett pár dolog, mire eljutottam odáig, hogy azt mondhassam: igen, készen állok! Az ember szereti általában valamihez kötni az ismeretlent tartogató döntéseket. Például, majd lesz autóm, ha már van normális keresetem. Majd keresek egy normális lányt, ha már lesz autóm :) Viccet félre téve: az egész "szülessen-e gyerekünk" kérdés igazából onnan lesz eldöntött, amikor mindketten határozottan azt mondjuk: IGEN!

Lehet, hogy nem állunk úgy anyagilag, ahogy szeretnénk...Lehet, hogy nem akkor lakásban élünk, amekkorában szeretnénk...De ha nem a létminimum alatt élünk, és nagyon szeretjük egymást a feleségünkkel/férjünkkel, akkor nem lehet gond! A mai világban annyian elválnak...pedig meggyőződésem, hogy sokszor egy-egy hosszabb beszélgetés, a probléma feltárása, megoldása sokkal többet érne, mint egyből mindent, olykor közös évtizedeket kidobni a kukába...

De ha egyszer kimondtad a boldogító igent...akkor utána válaszd a picit nehezebbet, és próbálj meg javulni, vagy épp segíteni a másiknak...

Ugyanígy: ha egyszer kimondtad hogy igen, akarom! Akkor egyrészt utána már nincs visszaút, másrészt pedig szeresd majd nagyon a gyerekedet! Jóban, rosszban, egészségben, békességben...:)

Nálunk egyértelmű volt: házasságig nem, de utána igen. S hála ott fenn valakinek, második nekifutásra rögtön sikerült is...Szerintünk azért, mert nagyon akartuk, és szerintünk azért, mert nagyon fogjuk majd szeretni...mert így döntöttünk...

M